A Gyermekemből Fiammá lett

Én vágtam el a köldökzsinórját. Ő volt az elsőszülött. A fiú. A trónörökös. Az én fiam. Feledhetetlen volt pillanat volt az is. De az igazi pillanat, amikor megéreztem, milyen csoda, amikor fia van egy apának, sokkal később jött el. Szimpla történés másnak, nekem mégis életem egyik érzelmi csúcspontja volt…

És egyszer csak megtörtént. Talán már nem volt elég neki, hogy csak hallgat engem…

A fiamat szinte kezdettől én altattam. Édesanyja fürdette, megetette, és hogy tudjon ő is pihenni, - no meg hogy kettesben lehessek a fiammal - én szívesen vállaltam az altatást. A fiam nem aludt el könnyen. Soha. Volt, hogy egy órát kellett a kiságya fölött görnyedve simogatni a hátát, paskolni a fenekét. Később már énekelni is kellett neki. Aztán ahogy nyiladozott az értelme, rájött, hogy azért az én énekhangomnál van szebb is… Onnantól fogva mesék és zenés cd-k váltogatták egymást és már nem kellett paskolgatni, elég volt mellette ülni a félhomályban és fogni a kezét. sok-sok órát töltöttünk így el kettesben.

Aztán megtanult beszélni és már azt akarta, hogy én meséljek neki. Imádta a meséket. Egyszer, egy modern „meséhez” (Anna-Peti) fűztem némi kiegészítést, emlékezvén a gyermekkorom élményeire. rákapott az ízére. Onnantól fogva nem kellett a mesekönyv, hanem az én történeteim kellettek. Csillogó szemmel hallgatta és nem akart aludni. A mesék után még hosszú ideig csukott szemmel feküdt csöndben, tán félálomban, tán féléberen, továbbgondolva a hallottakat. Én pedig ültem az ágya mellett, csendben figyelve, hogy mikor jön el az „álommanó”…

Mivel ezek az altatási „ceremóniák” általában bőven elhúzódtak egy órán túl is, egy idő után rászoktam arra, hogy a mesélés után a sötétben üldögélve elkortyolgattam egy pohár bort, konyakot vagy whiskeyt. A fiamnak ez nagyon tetszett.

És egyszer csak megtörtént. Talán már nem volt elég neki, hogy csak hallgat engem…

A mai napig élesen emlékszem a pillanatra: már rég véget ért az aznapi mese, a fiam feküdt csendesen. Aztán egyszer csak fölkel, lemászik az ágyából, fogja a kis éjszakai ivós vizesüvegét, fölkapcsolj a kisvillanyt, kihúzza a kisszékét, leül velem szemben és leteszi az üvegét a boros poharam mellé…

- Beszélgessünk, Apa!

És néz rám azzal az ártatlan nagy barna szemeivel, őszinte kíváncsisággal és szeretettel.

Az a pillanat ott és akkor mennyei volt. A gyermekemből Fiammá lett. 

http://life.blogstar.hu/./pages/life/contents/blog/24076/pics/lead_800x600.jpg
altatás,apa,fiú,gyermek,life is live
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?